Az 1989-es Magyar Nagydíj nagy újdonsága az volt, hogy átépítették a Hungaroringet: a pályahossz 46 méterrel, 3,968 kilométerre csökkent. A gyorsabb pályavonal a Williams-Renault örökifjú olasz pilótájának, Riccardo Patresének kedvezett leginkább, aki először ért körbe 80 szekundum alatt Mogyoródon (1:19,726), megszerezve a pole pozíciót Senna McLaren-Hondája előtt. Prostnak csak az ötödik rajtrács jutott, meglepetésre még a Pirelli kiváló abroncsait használó Alex Caffi (BMS Dallara, 3. rajthely) is megelőzte. Miután Gerhard Berger a hatodik, Mansell pedig a kétségbeejtő 12. rajtkockát tudta csak megszerezni, a Ferrari sikerére senki sem mert volna fogadni. Patrese sokáig vezetett Senna előtt, de a Williams hűtőradiátorának hibája miatt az 55. körben ki kellett állnia az első helyről. Berger is kiesett a Ferrarival, az élete formájában versenyző Mansell viszont megkezdte a felzárkózást.
A „Brit oroszlán” a táv felénél már a harmadik helyen haladt, Patrese kiesésével feljött másodiknak, majd négy fordulóval később egy szenzációs mozdulattal – a lekörözés előtt álló Stefan Johansson tétovázását kihasználva – megelőzte Sennát és átvette a vezetést! A verseny előtt még lesajnált V12-es Ferrari győzött a kanyargós Hungaroringen – ez volt az egyetlen alkalom a McLaren-Honda által dominált szezonban, hogy valaki élesben meg tudta előzni a brazilok világbajnokát.
